Képtelen Krónika

KK #46 – Körút az állatkertekben

"Kajbák, farkutáncs, nyakorján... makákó!" - valahogy így szólna, ha a KFT a XIX. században írta volna meg az Afrika című dalt. Amikor a budapesti állatkert megnyitott, még nagyon furcsa neveken neveztek egy csomó állatot. Gróf Lázár Kálmánnak köszönhetően mindez ismeretterjesztői alapossággal fennmaradt, bár a környezetismeretbe vegyült néhány horrorsztori is. Stöki tesztelte a KK másik két rezidens kópéját egy 150+ éves kiadvánnyal.

KK #45 – Frank Sinatra Ausztrália ellen

Egy könnyed, laza adással indítjuk a KK 2025-ös évadát, amiben csak érintőlegesen merül fel egy ausztrál nagyváros lebombázása. Frank Sinatra a saját útján csinálta a dolgokat, akár a párkapcsolatairól volt szó, akár arról, hogy bocsánatot kellett kérnie egy ordas nagy tahóságért. Grath bálványdöntögető sorozata újabb leomlott szoborral bővült. (A felvétel háttérzajaiért elnézést, ezt igazából régen vettük fel, amikor még nem tudtuk, hogy az új mikrofonállványaink milyen zajosak.)

KK Nano #02 (Ájtatos Nano) – Egy szokatlan karácsonyi süti, Raszputyin végzete és a pesti gázvilágítás

Elég jó visszhangjai voltak az első Képtelen Krónika Nanónak, ezért karácsonyra is felvettünk egyet a nem hivatalos Ájtatos Nano címen. Ebben olyan témákat beszéltünk ki, amik karácsony környékén történtek, Mazur például Raszputyin halálát, Stöki pedig a budapesti gázvilágítás történetét. Aztán az egészet Grath csomagolta pitetésztába, de most egy különösen gusztustalan, hónapokig érlelt pitét képzeljetek el. Jó étvágyat az ünnepi menühöz!

KK Nano #01 – A szerecsen honvéd, az országalapító Hemingway és egy kisiklott reklámfogás

Szédítő ütemben bővül a Képtelen Krónika podcast eddig is diverzifikált médiaportfóliója. Itt a KK Nano, ami olyan, mint a KK Mini, csak kisebb - de nem rövidebb! Szóval mindhárman találgatunk olyan témákat, amiket 10-20 percben elég feldolgozni, és ezek még egy KK Minit sem tesznek ki, olyan rövidek. Azt találtuk ki erre, hogy ha mindhárman hozunk egy-egy ilyen témát (vagy akár többet, ahogy kiadja), akkor a sok kicsi sokra megy, és talán ti sem bánjátok, ha nemcsak az egyikünk készül fel, hanem mindhárman felvesszük a mesélői cilindert (meg persze a trollkommentátori svájcisapkát).

Az első, kísérleti Nanóban Stöki az első világháború egyetlen szerecsen magyar katonájáról beszélt, Grath egy kevésbé ismert Hemingway agyament vállalkozásáról, Mazur pedig a marketing sötét bugyraiból halászott elő egy különösen ízléses reklámeseményt.

KK #44 (LIVE) – Salvatore Todaro + tengeralattjárós nyúlüregek

Megkeresett minket a Budapest Film, hogy forgalmaznak ősszel egy háborús filmet és mi lenne, ha premier utáni attrakcióként összehoznánk egy filmhez kapcsolódó élő felvételt. Ilyesmit még nem csináltunk, hát most kipróbáltuk: 2024. november 14-én a Toldi Mozi nagytermében megnéztük a filmet, aztán teltház előtt beszéltünk a film témájáról, Salvatore Todaro olasz tengeralattjáró-parancsnokról. De azzal a feltétellel vállaltuk el a műsort, hogy eltérünk majd a filmtől, szóval a rendelkezésünkre álló idő második felében mindenféle mélyvízi nyúlüregekbe is lemerültünk. Ennek a felvételnek a minimálisan vágott verziója hallható az adásban.

A moziterem adottságait kihasználva vizuálisan is szerettünk volna adni valamit a közönségnek, ezért képek kísérték a felvételt, ezeket itt lehet megcsodálni. De reményeink szerint a szöveg képek nélkül is szórakoztató.

KK #43 – John R. Brinkley

A nőnapi adás (avagy a vándorló méhek hihetetlen története) után Grath megígérte, hogy a nemzetközi férfinapon is meglep minket egy kellően bizarr témával, ami valamilyen genitáliához kapcsolódik. Hát most jött el a pillanat, hogy utánunk benneteket is lesokkoljon John R. Brinkley elképesztő karrierjével. Nem is spoilerezünk el belőle semmit, legfeljebb annyit, hogy férfitársaink az adás után sosem tudnak majd ugyanúgy kecskére nézni, mint azelőtt.

KK #42 – Thomas Midgley Jr.

Ezúttal - hallgatói javaslatra - Mazur készült fel egy kicsit lehúzó, de nagyon érdekes témával. Egy olyan emberről mesélt, aki sokat tett azért, hogy a Föld rosszabb hely legyen, ráadásul ezt részben tudatosan tette. Nyilván nem egyedül dolgozott, de ma mégis leginkább az ő nevéhez kötjük az autók és a hűtőszekrények mérgeit. Na, ő Thomas Midgley Jr., akinek szerencsére azért volt egy nagy hatású kritikusa is. És persze a "lehúzó" jelzőt amolyan KK-s értelemben értjük: a folyamatos röhögcsélés azért biztosított, pláne ha Mazur menet közben szerkeszti saját magát.

Képtelen Krónika Demo #01

Kipróbálunk egy új dolgot, hátha van értelme: publikálunk pár részletet a kizárólag patrónusoknak szánt adásokból. Volt ugye tavaly Képtelen Krónika Breaking néven egy kísérletünk, amiben régi sajtószemlékkel szórakoztattuk egymást és talán benneteket is. Azóta készült ebből a formátumból még pár adás, amit csak a támogatóink hallhattak. Úgy gondoltuk, egy kis kedvcsinálót összevágunk ezekből KK Demo néven, amolyan önreklámként. Szóval ez itt most a KK Breaking 2-3-4-5-ből kb. 10-10 perc, reméljük, tetszeni fog. És nyilván örülünk, ha ezzel sikerül bárkit a patreon.com/keptelenkronika oldal felé irányítanunk, de az is tök oké, ha csak élvezitek a belehallgatást az exkluzív kontentbe. (A patrónusoknak amúgy a héten kiment a hatodik Breaking is.)

KK Mini #08 – Paul Frampton igaz szerelme

Van az úgy, hogy az embernek kicsit elege lesz a kvantum-színdinamika és a skaláris bileptonok világából és nekiáll megkeresni az igazit. És meg is találja, nem is akárkit. Grath az eddigi leghosszabb Mininkben (Pötinkben) egy tanulságos emberi történetet hozott arról, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, még akkor sem, ha az emberiség egy százalékába tartozol, akármilyen szempontból is. Készüljetek a könnyekre! (Tetováltakra is.)

KK #41 – Steven Seagal

Mazur kitágította az általában történelminek nevezett podcastunk kereteit és engedve egy jó sztori hívásának egy még élő emberről mesélt. Steven Seagalról, aki lehet, hogy a legtöbb hallgatónak csak egy pocsék színész, esetleg az aikido láncos kutyája, de ennél jóval színesebb személyiség. És hogy melyik ez a szín, az is kiderül az adásban. Ami egyébként talán rekord a történetünkben, hiszen majdnem elértük a három órát – nem véletlenül.